– Meglepett, amikor meghallottam, hogy én kapom, egy ilyen díj ad egy újabb megerősítést, töltetet az embernek – vélekedik a Szigligeti Színház művésze a nemrég átvett elismerésről. Barabás Botond szerint a díj közös munka eredménye.

– Egy ilyen alkalommal a próbák és az előadások emlékei is előtörnek. Nem csak a színész, de a színház életében is nagy pillanat egy ilyen, hiszen azért fontosnak tartom a többi alkotót is megemlíteni, mint Kertész Marcella kolléganőm, a darab női főszereplője, és a rendező, Molnár Laci munkáját is.

– Hárman, együtt, egy nagyon jó és eredményes munkafolyamatban született meg ez az előadás, így a szerepem is, ami nekem harmincöt gyönyörű estét jelentett. Szerettem, hiszen ez egy kedves szerep, a lelkemhez szóló, valahol a gyermekvállalásról is szól. Nekem van már itthon kettő is, ami nyilván az egészet még közelebb hozta. Már szentimentálisabb is vagyok. Néha túlzottan is… – teszi hozzá az erdélyi származású színész, aki azt is elárulta, mennyire áll közel hozzá Szolnok.

– Szolnok jelen pillanatban az életem, hiszen a nagy utazgatás tizenöt évvel ezelőtt véget ért, és itt alapítottam családot. Igazából az én életem és Szolnok összeolvadt. Nekem a világ közepe ez a város, aSzigligeti Színházpedig a családom. Fiatalként, mondhatni gyerekként kerültem ide, és ma már egy kétgyermekes apa vagyok. Itt nőttem fel lényegében. Már az életem derekánál tartok, lassan a „B” oldal felé haladok, igazából itt lettem az, aki vagyok.

A Szigligeti művésze azt is elmondta, nincs konkrét szerepálma, viszont nagyon hálás azért, hogy eljátszhatta Macbethet.

– Ezután nem tudhatom, hogy egy színésznek lehet-e még szerepálma, de nyilván mindent nagyon boldogan játszom el, ami elém kerül. Az idő előrehaladtával, majd ahogy korosodom, más szerepek találnak majd meg és más világokat fogok találni és más lesz a vágy is. Jelenleg többet játszom a nagyszínpadon, de idővel szeretnék többször játszani a kicsin is, egy kicsit megérkezni önmagamhoz, az intimebb hangomat, intimebb arcomat használni. Elképzelhető, hogy lesz egy olyan periódus később, amikor az ember már ott van a korban, amikor már kutatná önmagát, kísérletezne. Felfedezné a másfajta művészetet önmagában, megmutatná egy másik arcát…

Már az új évadra készül

– Nagyon izgalmas, jó volt a nyár, rengeteg mindent beletuszkoltunk. A gyerekek is már abban a korban vannak, hogy lehet menni velük bárhová, így már négyen, együtt is meg tudtuk élni az élményeket. Igazából Magyarország területén jöttünk-mentünk – meséli a vakációról Barabás Botond.

– Idén szülőföldemre, Erdélybe csak egyedül utaztam ki, de jövőre tervezzük, hogy mindannyian együtt megyünk. A szüleim és a testvéreim meglátogattak, mert sajnos évad közben szinte soha nem tudok hazautazni, mindig a nyár az, amikor fel tudok töltődni az otthoni élményekkel. A jövő évadban a Vöröslámpás házban kezdek, Kelepei szerepével. Decemberben pedig Sír Kán szerepe lesz az enyém a Dzsungel könyvében, ezekre készülök most.