Cégregiszter | Iskolák

1877-től vezették be az iskolai tanrendet, ettől kezdve az iskola nagyvárosi tanodaként működött, ahol fiúk és lányok elemi oktatása folyt. Az intézményt 1898-ban államosították, és akkor lett állami népiskola. Egy 1903-as birtoklap bizonyítja, hogy bővítették az iskola területét, és feltehető, hogy az iskolának volt egy kihelyezett tagozata is a Petőfi út 5. sz. alatt. Az épületet mai formájában 1910-ben építették.

Az iskolának az idők során több nevet is adtak. Az 1800-as években az utcáról ahol az épület állt, Bárány úti iskolának nevezték, de hívták Nagyvárosi, Czakókerti iskolának is. Abban az időben a városnak ebben a kerületében nagy gyümölcsös és szőlőskertek voltak, innen ered az elnevezés. Rákóczi nevét az iskola szintén az utca nevéből vette át. De hogyan lett a Bárány útból Rákóczi út? 1906-ban létrejött egy olyan országos mozgalom, mely Rákóczi, Bercsényi és társai hamvainak hazahozatalát oly módon kívánta megünnepelni, hogy tiszteletükre a fontosabb utcákat róluk nevezte el. Így lett a Bárány útból Rákóczi út.

Az intézmény 1898 után hat osztályos elemi népiskola lett. Érdekes adat, hogy a két világháború között az elemi és az óvodai oktatás mellett tanoncképzés is folyt, de csak lányok részére, fodrászokat és varrónőket képeztek.

A környékbeliek visszaemlékezései szerint az iskolában az I. és II. világháborúban hadikórházat rendeztek be. Itt találtak menedéket a környék lakói a bombázások idején. Az iskola stratégiailag nem tartozott a lerombolandó épületek közé, valószínűleg ezért maradhatott épségben a bombázások ellenére. Az egykori úttörő csapat névadóját, Szemjonov kapitányt is ebben az iskolában berendezett hadikórházban ápolták a II. világháború idején.

1945-ig az elemi oktatás nem volt ingyenes, meghatározott összegű tandíjat kellett fizetni, amely összeg mindenki számára egységes volt. A tanévet nem felezték, hanem harmadolták. Az első harmad szeptembertől karácsonyig tartott, a második karácsonytól húsvétig, a harmadik pedig júniusig. A tanulók tehát kétszer kaptak évközi osztályzatot: karácsonykor és húsvétkor.

A tantárgyak is más megítélés alá estek, és eszerint is tanítottak. Nagyon szigorúan vették a hit- és erkölcstant. De milyen tantárgyakat tanultak a gyerekek akkoriban? Egy 1909/10-es osztálynapló szerint: hit- és erkölcstant, beszéd- és értelemgyakorlatot, magyar írást és olvasást, magyar nyelvtant, helyesírást, fogalmazást, számtant, mértant, földrajzot, történelmet, polgári jogokat és kötelességet, természetrajzot, természettant, vegytant, szépírást, éneklést, rajzolást, testgyakorlást, gazdasági ismereteket, kézimunkát. Idegen nyelveket viszont nem tanultak a gyerekek. Az osztályozás is különbözött a maitól. Az egyes volt a legjobb és az ötös a legrosszabb jegy. A tanulók nagyon ritkán kaptak osztályzatot.

A kor, a társadalom szemléletét tükrözte az is, hogy milyen adatok szerepeltek a tanulóról az osztálynaplóban. Érdekes néhányat kiemelni ezek közül: pl. rákérdezett a tanuló vallására, arra, hogy himlő ellen beoltották-e, ismételt-e osztályt.

Akkoriban az osztálylétszámok jóval magasabbak voltak, általában 50 fő körüliek. Minden osztálynak volt osztályfőnöke, aki az összes tantárgyat tanította, kivéve az éneket és a testnevelést. A visszaemlékezések szerint a tanulók féltek tanáraiktól, akik minden vétséget szigorúan megbüntettek, és vakfegyelmet követeltek, a diákok mégis tisztelték őket.

Milyen is volt egy átlagos tanítási nap abban az időben: “Az iskolában minden reggel imádkozni kellett. Hetesek nem voltak, de névsorolvasást tartottak helyette. Ha az osztályba valaki bejött, tanár vagy szülő, katonásan fel kellett állni, és egyszerre azt mondani: “Isten hozta”, ha pedig elment: “Isten vele”. Reggel 8:00 – 12:00-ig tartott egy tanítási nap. Aki rossz volt, nem beírást kapott, mivel nem volt ellenőrző, hanem körmöst. Ha egy tanítási napnak vége lett, így búcsúztak a gyerekek: “Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örökigazságban, hiszek Magyarország feltámadásában.”

Valamennyi megkérdezett volt diák, aki a két világháború közötti időszakban járt ebbe az iskolába, szeretett ide járni, és több jó emléket őrzött meg az iskoláról, mint rosszat. Valamennyien egyetértenek abban, hogy jó híre volt már abban az időben is az intézménynek, szerettek idejárni a gyerekek.

A II. világháború utáni újjáépítés éveiben, míg meg nem szervezték az általános iskolákat, dolgozók gimnáziuma kapott helyet az épületben, majd 1957-ig fiú általános iskolaként működött. A lányok általános iskolája a Koltói úton volt. Az intézmény 1958-tól lett vegyes iskola. Az iskola ekkori hivatalos címe Rákóczi u. 31. volt. A hatvanas években még mindig igen mostoha körülmények között folyt az oktatás. A tantermekben olajos padlón tanítottak a nevelők, vaskályhákkal fűtöttek, nagyon szegényes volt az oktatástechnikai eszköztár.

1984-ig váltott tanítás folyt. A nyolcvanas években épült csak meg a kisméretű tornaterem. A tantermeket is folyamatosan alakították ki a hetvenes évektől kezdve. 1993-ban fejezték be a főépület átalakítását, egy irodablokk megépítésével. Az iskola azóta újabb épületeket vett birtokba, ezek egyikében ebédlő található. Az iskola hatalmas, mintegy 11 000 négyzetméteres udvarral, szabályos méretű kézilabdapályával és 1998-ban létesített játszóparkkal rendelkezik.

Mint minden ilyen korú intézménynek, ennek az iskolának is voltak jó és kevésbé jó időszakai. A nagy megrázkódtatások azonban elkerülték. Mert minden korban megtalálta a választ a történelem nagy kihívásaira, ezerszer is képes volt a megújulásra, mert mindig azok szigorú, de szeretetteljes iskolájaként kívánt létezni, akik ebben a városrészben éltek, akiknek elődeink létesítették. Az iskola és használói közti erős kötődések ma is példaértékűek számunkra.

Az 1984-ben bevezetett egyműszakos oktatás, valamint az a tény, hogy a hetvenes-nyolcvanas években sok új általános iskola épült a városban, nagy hatással volt az iskola életére. A megváltozott feltételek és a kiélezett versenyhelyzet szakmai megújulásra késztette az intézményt. Így lett 1985-ben, elsőként a megyében német tagozatos általános iskola. Szemléletváltozás következett be a nevelés területén, előtérbe került a tanulók egyéni személyiségformálása. Ami már régóta váratott magára, a legjobbak közé küzdötte fel magát az iskola a sport területén is. A minőségi sportot az iskola kézilabdázói és sakkozói képviselik, de erre készülnek az alsóbb évfolyamok vízilabda ill. cselgáncs osztályainak kisdiákjai is.

Sokrétű, magas színvonalú zenei, tánc- és képzőművészeti oktatás, nevelés formálja a tanulók ízlését, a szép iránti igényét.

1990-ben vette fel az iskola II. Rákóczi Ferenc nevét, felvállalva ezzel névadójának eszmeiségét. A névadó emlékét őrzi a földszinti folyosón elhelyezett Rákóczi dombormű, Szabó Imre fia, Béla alkotása. 1990-től az iskola életében elkezdődött egy folyamatosan gyarapodó hagyományrendszer kiépítése.

A visszaemlékezésekben, történjék az tanár vagy diák részéről, egy szót mindig ott találunk: a szeretet szót. Szerettem idejárni, szerettem itt dolgozni. Ahhoz, hogy megmaradhasson újabb 130 évig az iskola, egy olyan szeretetteljes, gyermekközpontú, empátiára épülő légkört kell kialakítani, amely tanár és diák számára egyaránt kellemes, személyiségfejlesztő hatású. Mai rohanó világunkban a hagyományos erkölcsi értékek kezdenek háttérbe szorulni, de egy iskolának az egyik legfőbb feladata ezen erkölcsi értékek megőrzése és átörökítése a felnövekvő nemzedéknek. Ha nem feledkezünk meg a szeretet, a segítőkészség, a megértés, a tolerancia, együttérzés, az igényesség értékeiről, iskolánknak mindig lesz jelene, múltja és jövője.