Az INRA francia tudományos kutatóintézet munkatársai ezért olyan módszert dolgoztak ki, amely lehetővé teszi a bor cukorfokának csökkentését.

A Nature Climate Change című tudományos folyóirat egyik tanulmánya szerint a szőlő mintegy nyolc nappal hamarabb érik be olyan egymástól távoli vidékeken, mint Ausztrália déli része vagy a franciaországi Colmar térsége, míg a németországi Geisenheim körzetében négy napra teszik a különbséget. A tanulmányt jegyző ausztráliai kutatók tíz szőlőgazdaságot részletesebben elemeztek saját országukban. A jelenséget részben a talaj nedvességének és a gazdálkodás minőségének tulajdonították, de tíz esetből hétben a melegebb időjárás bizonyult a legfőbb tényezőnek.

A gyorsabb érésnek több hátránya van. A termés betakarítására nagy hőségben kell sort keríteni: Languedoc-Roussillon híres borvidékén például manapság már augusztusban szüretelnek a korábbi évek szeptemberi időzítése helyett. „Ez nem tesz jót a bor minőségének – fejtette ki a Le Figaro című párizsi lapnak Hernan Ojeda, az INRA francia mezőgazdasági kutatóintézet pech-rouge-i kísérleti egységének igazgatója. – Jobb hűvösebb időben szüretelni. A fehérbor esetében a hőség az oxidációt is felgyorsítja.”

Ám a legkellemetlenebb következmény a bor alkoholtartalmának megemelkedése. Manapság nem ritka a 13, 14, sőt 15 fokos minőségi bor. „Az 1980-as évek kezdete óta a languedoci bor tízévenként átlag 1 cukorfokkal lett gazdagabb, 11 fokról 13 fokra ment fel” – közölte Ojeda. A tét olyan nagy a francia borgazdaság számára, hogy az INRA külön programot dolgozott ki a „csökkentett alkoholtartalmú minőségi borok” (francia rövidítéssel: VDQA) előállítására. Ebben a kísérletben tizenkét állami és magánpartner vállalat vesz részt. Rövid távon a kutatók a bor „alkoholtalanítására” dolgoznak ki megoldást, ami láthatólag könnyebb feladat. A borból eltávolítják a víz- és alkoholtartalom egy részét, majd az így nyert növényi vizet újra egyesítik az eredeti borral.

„Ez nem változtat a bor érzékleti tulajdonságain, az aromákon – hangsúlyozta a tudós –, de megfelel a fogyasztók egyre hangsúlyozottabb igényének. A törvény értelmében nem szabad 2 százaléknál nagyobb mértékben csökkenteni a cukorfokot, és 9 százalék alá sem szabad menni, mert akkor már nem számít bornak a szőlőből nyert ital.”

Jean-Louis Escudier, az INRA másik kutatója hozzáfűzte: van olyan javaslat is, hogy a cukorfok engedélyezett csökkentése ne 2 fok legyen, hanem 20 százalékos arányú: például egy 15-ös cukorfokú bornál ez 12 százalékot adna.

A tudósok távolabbi terve olyan új szőlőfajok létrehozása, amelyek kisebb cukortartalmúak, így a belőlük nyert bor is alacsonyabb cukorfokú lenne. Ez pont a fordítottja annak, amire mintegy 30 éve törekedtek. „A szőlő árát hosszú ideig cukortartalma határozta meg, de ez fokozatosan változik, mert egyre fontosabb a minőség” – magyarázta Ojeda.

A kutatás másik iránya szárazságálló fajták kifejlesztése – annak ellenére, hogy például Languedoc-Roussillonban a szőlősgazdáknak már joga van az öntözésre egészen augusztus közepéig. Bár a dél-angliai termelők már előre örülnek annak, hogy az éghajlat melegedésével egyes birtokaik szőlészetre is alkalmassá válnak, Dél-Európából, de főleg Franciaországból sem fog eltűnni ez az ősi kultúra. A hagyományos francia szőlők termelése lassan-lassan északra húzódhat az elkövetkező időkben, de az új, csökkentett cukortartalmú fajokra még nagy jövő vár a francia borászatban.

MTI / mno