Szolnok látványosságai
Megyeháza, Szolnok
A megyeháza egyemeletes, épületét 1878-ban emelték. Az épület belsejében a reprezentatív lépcsőház és a tanácsterem klasszikus szépsége érdemel figyelmet. Az egyemeletes alápincézett, szabadon álló épület főhomlokzata a földszinten árkádos, az emeleten loggiás. A főhomlokzat szélső ablakait faloszlop párok keretezik, ezek fölött kisméretű timpanon látható. Ez a megoldás ismétlődik az oldalhomlokzatok szélső ablakainál is. A főhomlokzat tetejére a megye címerét helyezték. Az épületet Benkó Károly műépítész tervezte, az építési munkálatokat Pucher József építész irányította. A hátsó, a Tiszára néző homlokzatot 1926-ban Zombory Lajos festőművész, építész tervezte az eredetinél díszesebb kivitelben. Az épület eklektikus stílusban épült.
Szolnoki evangélikus templom
Szolnok legszebb parkjában található a templom, amit a wittenbergi vártemplomnak a mintájára építettek. Annak kicsinyített és egyszerűsített mása. A telket 1927-ben adományozta a város a gyülekezetnek. Gerey Ernő építész tervei alapján épült, 1932-ben adták át. A műemlékjellegű épület neoreneszánsz és neogótikus stílusjegyeket visel. Csúcsíves bejárata fölött Luther-rózsa található. A homlokzat tetején ívsor húzódik, közepén két vékony csúccsal. Ablakai csúcsívesek. A belső tér kialakítása is hasonló a wittenbergi temploméhoz, bár lényegesen szerényebb kivitelű: a padok, a csillárok, a szószék, és az oltár egyaránt. Az eredeti oltárkép, amit Vidovszky Béla festőművész alkotott, elveszett. A mostani egy ismeretlen művész alkotása, és a Pilátus előtt álló Jézust ábrázolja. A közismert Munkácsy-trilógia egyik részletének reprodukciója. Harangja 2005-ig nem volt. Akkor egy budapesti evangélikus hívő nagyobb összegű adománya indította el a gyűjtést, amelyhez a szolnoki gyülekezet is kapcsolódott. A harangot Lengyelországban öntötték, 220 kg-os. Orgona nincsen a templomban.
Szolnoki belvárosi Szentháromság templom
Bezdiczky Ignác sótiszt 1718-ban költözött a Szolnokra, és a mai helyen egy szentélyszerű kápolnát építtetett a ferences barátok részére, úgy, hogy az később, bővíthető legyen. Az 1718-ban elkészült szentélyhez 1723-1729 között épült a hozzá kapcsolódó déli rész. A 1736-ban lerakták a templomhajó alapjait. A barokk stílusú templomot és a rendházat, ami tulajdonképpen bővítés volt 1724-1757 között építették Giovanni Battista Carlone egri építész tervei szerint. A templom mai formáját a 19. században nyerte el.
A főkapu feletti, Szentháromságot ábrázoló szoborcsoport 1757-ben került a helyére. Korán hozzá kellett kezdeni a felújításhoz, 1770-ben átépítették a tetőt. A torony kilátója 1835-ben készült el, és ekkor aranyozták a toronytetőt is. Egy földrengés következtében azonban a torony megdőlt, és megsérült a szentély, ezért 1867-ben ismét egy nagyobb javítást kellett elvégezni.
A szószéke barokk stílusú és gazdagon díszített. A felette lévő hangvetőt két angyal tartja, tetején a Jó Pásztor alakja, alatta a négy evangélista látható. A templomban tizenegy oltár van. Ezek közül az egyik, az első ismert szolnoki festő Stefanovits Máté munkája 1737-ből. A freskók 1819-ben készültek, a stációképek 19. századiak, a szentségtartó pedig 1745-ből való. A 20. század végén ismét nagyszabású felújításba kezdtek, kívül-belül tatarozták.
Református Templom
A város református vallású polgárainak a 19. században még nem volt temploma, csak kis imaháza. Az első lépéseket egy állandó épület létrehozására az 1880-as években tették. A város vezetése egy telek adományozásával járult hozzá a templom építéséhez. Az alapkövet 1893-ban tették le, és 1894 karácsonyára el is készült az épület. A templom tervezője Sztehlo Otto volt, aki más településekre (pl. Ceg-14 lédre) is tervezett templomot. A neogótikus stílusú épület különleges hatású, fala vörös tégla. Maga az épület olyan, mint egy erőd: ötszög alakú. A kapucsarnok előreugró, felette 3 csúcsíves ablak. A templom 28 méter magas, három tornya van, ebből a legmagasabb tetején látható a kakas. A bejárat két oldalánál két 19 méter magas torony van, az erődökre jellemző kis lőrésszerű ablakokkal. Belül is ötszög alakú, körbe futó fakarzatokkal. Orgonáját Angster József pécsi orgonaépítő mester készítette
1894-ben. Négy harangja van, a legnagyobb 412 kg. A második harang 245 kg, a legkisebb 50 kg-os. Mindhármat Szlezák Raffael harangöntő mester készítette 1948-ban. A legrégebbi harangot, aminek súlya 145 kg, 1894-ben, a templom építésének évében öntötte Walser Ferenc Budapesten.
Szolnoki Galéria
Az 1899. augusztus 29-én felszentelt templom a szolnoki izraelita hitélet központjaként működött a negyvenes évekig, majd a háborút követően egy ideig a deportált zsidók lakásaiban maradt bútorok raktározására használták. Idővel állaga teljesen megromlott; a megfogyatkozott, elszegényedett hitközség képtelen volt helyreállítására. A hatvanas években a város megvette a templomot, és hozzákezdett rekonstrukciójához.
Reptár
A RepTár, Szolnok város repülőmúzeuma, egyedülálló repüléstörténeti kiállítóhely Kelet-Európában. A múzeum több mint 4 500 m2 fedett kiállítóterével, és mintegy 60 000 m2 alapterületével már mérete okán is figyelemre tarthat számot. A múzeum több, mint egy nagy repülőgép emlékpark. Az itt található nyugdíjazott és restaurált gépek mellett ugyanis megannyi interaktív eszköz kínál különleges élményt a látogatóknak. A RepTár nem csak kiállítóhely, de élményeket és szórakozást kínáló tematikus park is, amely a repülés szerelmesei mellett remek kikapcsolódást kínál családoknak, baráti társaságoknak.
A RepTárban elhelyezett gyűjteményt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakembereinek segítségével állították össze. A kiállított tárgyak között muzeális értékű hadirepülőgépek, helikopterek, haditechnikai eszközök éppúgy megtalálhatók, mint a hajtóműmodellek, és a hazai repüléstörténet egyéb relikviái. A nemzetközileg is jegyzett katonai repülőgép gyűjtemény, melyet eddig a Szolnoki Repüléstörténeti Kiállítóhelyen látogathatott a közönség, új darabokkal kiegészülve költözött a RepTárba. A gyűjtemény nem csak kibővült és méltó elhelyezést kapott, de az átköltöztetéssel egész évben látogathatóvá vált.
A kiállított repülő szerkezeteken túl – melyek közül többnek a botkormánya mögé is beülhetünk – megannyi érdekesség várja a látogatót: hajtóművek, légvédelmi eszközök, különböző relikviák segítenek megismerni a magyar repülés történetét. A haditechnika iránt érdeklődők örömére minden repülőgép, helikopter részletes specifikációval kerül bemutatásra. Akiket az adatok kevésbé kötnek le, azok számára interaktív- és elektronikai eszközök teszik élvezetessé a múzeumi sétát. A gyerekeket játszótér, a felfrissülni vágyókat kávézó, a kalandorszívűeket pedig akadálypálya várja.
Bagolyvár Vadaspark
A Bagolyvár Vadaspark 2007-ben nyitotta meg kapuit a NEFAG Zrt. Szolnoki Erdészetének területén, gyönyörű erdei környezetben. A jellegzetes alföldi táj és a változatos élőhelyek - a Tisza és Zagyva folyókat kísérő puhafás ligeterdők, magas ártéri keményfaligetek, ültetett erdők, erdősávok, facsoportok, puszták, legelők - szomszédságában elhelyezkedő vadaspark kiváló lehetőségeket biztosít a bemutatott állatok személyes megismerésére, velük való közvetlen találkozásra. A Bagolyvár Vadasparkba látogatók, a kicsiktől a felnőttekig saját élményeik alapján ismerkedhetnek meg az Alföld vadfajaival, házi- és háziasított állataival. Az árnyékot adó fák alatt lehetőség nyílik az állatok viselkedésének megfigyelésére természetes környezetükben, az állatsimogatóban közvetlen testközelből is. A vadaspark területén található egy erdei kis-tó, ennek élővilágával és jelentőségével tájékoztató tábla foglalkozik.
Chiovini Ferenc Galéria
Ma élő kortárs képző és iparművészek munkáinak bemutatása és értékesítése a Szolnok belvárosában található galériában. Festmények, grafikák, bőrképek, kerámiák, ékszerek, porcelánok és szobrok szerepelnek a kínálatban.
Szabadtéri Vízügyi Múzeum
Az egykor jelentős vízfolyás, ma belvízi főcsatorna, a Millér tiszai torkolatánál 1862-ben épült a zsilip, majd 1895-ben a szivattyútelep, ahol ma a vízügyi gépeket bemutató múzeum működik.
A szabadtéri Vízügyi Múzeum jellegét tekintve szakgyűjtemény. A múzeum fő látványossága az 1862-ben épült zsilip és az 1885-ben kiépített szivattyútelep. A szivattyútelep több mint 100 éves gépe még ma is működik. A szabadtéri rész főleg vízügyi gépeket mutat be, és az azokhoz kapcsolódó berendezéseket, eszközöket. A kiállítás anyaga a Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának közel 200 évét dolgozza fel.
Szabadtéren, az eredetihez hasonló környezetben láthatók a már használaton kívüli vízgazdálkodási berendezések és eszközök. A szivattyútelep Röck-gyártmányú gépezete még ma is üzemképes. A kiállítás a Közép-Tisza-vidék kétszáz éves vízgazdálkodás-történetének legfontosabb mozzanataival ismerteti meg a látogatót.
Mozgáskorlátozottak is tudják látogatni a múzeumot.
NEFAG
Társaságunk, a több mint hatvan éves múlttal rendelkező NEFAG Zrt., ma már több mint 31000 hektár állami tulajdonú erdőterület vagyonkezelését végzi. A cég korábbi jogelődje a Szolnok Megyei Állami Erdőgazdaság 1950 augusztus 1-jén alakult meg az ország egyik legfátlanabb vidékén, mindössze 126 ha állami erdőterületen. Ezt követően jelentős területnövekedés következett, melyben komoly része volt annak, hogy a térségben hatalmas erdőtelepítési, fásítási munkát végeztek elődeink.
Gazdálkodási területünk Jász-Nagykun-Szolnok megyében és Pest megye déli részén található. Tevékenységünket három egység: a Szolnoki Erdészet, a Pusztavacsi Erdészet és a Monori Erdészet működése révén látjuk el.
A NEFAG Zrt. alapvető tevékenységi köre az erdőgazdálkodás, ezen belül a mag- és csemetetermelés, erdőfelújítás, erdőnevelés és erdőhasználat, erdészeti közcélú és közjóléti tevékenység, vadászat és vadgazdálkodás, valamint az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások.
Az állami erdőgazdaságok rangsorában a gazdálkodási adottságok tekintetében, mint a klíma, az éghajlat a talajviszonyok, igen kedvezőtlen helyezést tudhat magáénak társaságunk, mégis e mostoha viszonyok között is rendkívüli értéket tart fenn és hoz létre folyamatosan. Ez az érték a nemzet vagyonának része, az Alföldi erdő, amelynek történelmi jelentősége és múltja van, mely a mai napig is több tízezer ember számára ad fát, jó levegőt, munkát, kikapcsolódást, életet.
Erdőgazdaságunk legfontosabb küldetése az elődeinktől örökölt - tudatos, elhívatott állhatatos munkával létrehozott- erdők szakszerű, a tartamos erdőgazdálkodás kívánalmainak megfelelő kezelése, annak érdekében, hogy a ránk bízott erdők teljes mértékben betölthessék gazdasági, szociális, közjóléti és védelmi rendeltetésüket.
Munkánk szorosan összefonódik a természetvédelmi feladatok ellátásával. Társaságunk védett területe: 1199 hektár (4%). Nem védett területen található NATURA 2000 terület: 3618 hektár, összesen 4817 hektár (15%) áll természetvédelmi oltalom alatt.
Törekvésünk az, hogy a környezetünkre, természeti erőforrásainkra egyre nagyobb figyelmet fordítva, biztosítsuk a fenntartható gazdálkodás feltételeit, megfeleljünk a gazdálkodás és a természetvédelem kettős követelményrendszerének.
Tevékenységünk során bizonyítani kívánjuk azt, hogy az Alföldi erdőgazdálkodás a nemzeti erdővagyon fenntartásának, bővítésének elválaszthatatlan része, a vidék gazdálkodásának nélkülözhetetlen eleme.
Munkánk nyomán egyre több hasznosítatlan terület kerül gazdálkodás alá, változatos, hangulatos, természetközeli erdőtáj alakul ki, amely révén fejlődik a környezettudat, biztosíthatók a társadalom részéről elvárt közjóléti szolgáltatások és a felhasználók faanyagellátása is.
Küldetésünk teljesítésében minden természetkedvelő, erdőt féltő és szerető, erdőt látogató, tevékenységünket megismerni szándékozó partner együttműködésére számítunk.
Tabáni Tájház
A Tabán Szolnok egyik legrégebbi városrésze. A Zagyva partján fekszik, a Tisza-Zagyva torkolat közelében, és korábban félszigetszerűen benyúlt a Zagyvába. Első említése Szolnok 1696-os kamarai összeírásában szerepel Tobán névalakban, amikor a török kiűzése után összeírták a város lakóit. Később Tobány, Tabán névváltozatokban is előfordul. Legkorábbi ábrázolása a szolnoki vár 1753-as térképén látható, ahol a Zagyva partján szétszórtan elhelyezkedő házak mellé a térképrajzoló a városrész nevét is feljegyezte: \"Der sogenande Tobán\".
A név az oszmán-török \"tabaq-xane\" - \"cserzőműhely, tímárműhely\" jelentésű - szóból származik és a török hódoltság idején terjedt el nálunk. Eredetileg azokat a városrészeket nevezték így, ahol tímártelepek voltak, később analógikus módon a szegény, elhanyagolt, külső városnegyedeket is.
A városrész valójában a hódoltság alatt alakult ki. \"Ott, ahol most a Tabán terül el, a török idejében néhány galyiba feküdt, mocsaras, vizenyős hely volt.\" A terület benépesedése a XVIII. században következett be. A Tabánban inkább a város szegény sorsú lakossága élt már a XVIII. században is: föld nélküli zsellérek, napszámosok, halászok, hajó- és szálfarakodó munkások. Szolnok, mint a tiszai kereskedelem és közlekedés központja, kitűnő munkalehetőségeket biztosított számukra. A sószállító tutajokon, a gabonáshajókon mindig akadt munka. A lakosság a sótömbök kirakodásával, a tutajok partra vontatásával, szálfákra szedésével, valamint a gabonáshajókon való rakodással foglalkozott. A másik fontos jövedelemforrásuk a halászat volt. Mivel a Tisza szolnoki szakaszán a tutajozás akadályozta a halászatot, ezért a Zagyván és holt ágain folyt jelentősebb halászat.
A Zagyva szabályozása során a Művésztelep előtti mesterséges várárokba terelték át a Zagyva vizét és kialakították a jelenlegi torkolati részt. A régi Zagyva holt ága, az ún. Pityó a környékén elterülő mocsaras, lápos vidék kitűnő halászóhelyet biztosított a szolnokiaknak. Az itt kifogott teknősbékák a szolnoki és pesti piac keresett árucikkei közé tartoztak a múlt században.
A tabáni lakosok jelentős része halászott: ki foglalkozásszerűen, ki pedig kedvtelésből, hogy a konyhára való halat megszerezze, ezért a Zagyvára vagy a Pityóra járt halászni. Legfontosabb halászeszközük a teszi-veszi háló volt, amelyet a ladikból lógattak a vízbe. Ha messzebre mentek halászni, vízmerítő szapolyt és merítő szákot is vittek magukkal. A halat vesszőből vagy fából készült haltartó bárkákban tárolták. A halászat jelentőségét a korabeli utcanévanyag is jól mutatja (pl: Csolnak, Hajó, Halász, Háló, Kárász, Part, Ponty, Tófenék).
A Tabán 24. számú ház századunk elején épült, kétosztatú, utólag hozzáépített tornáccal. Tulajdonosai többször átalakították, utoljára Kovács Sándor halászé volt. Amikor megvettük, annyira romos állapotban volt, vályogfalai megroggyantak, hogy teljes felújításra szorult. Pár Nándor és Nagy István építészek útmutatásai alapján újították fel 1989-ben.
A ház cseréptetős, szoba-konyhából áll, a szoba mennyezetgerendázatát eredeti szépségében megőrizték. Földes padlójú, fehérre meszelt falú, kétablakos ház. Homlokzatával néz az utca felé, a ház udvari részén faoszlopos gang húzódik. A tájház konyha- és szobaberendezése az 1930-as évek parasztpolgári stílusát tükrözi. Ebben az időben a városi hatások már erősen érvényesültek a lakberendezésben, a régi és új sajátos keverékével találkozunk, főleg a használati eszközök, tárgyak esetében.
A konyhában eredetileg vályogból rakott spórhelt állt, amely a tabániak jellegzetes konyhai tűzhelye volt, később csikótűzhely. A tájházban látható konyhai tűzhelyet egy tabáni lakos készítette a feleségének 1930-ban. Nagyon szép tulipán alakú rézvasalásokat applikált a tűzhely ajtajaira. A konyha berendezésénél a következő szempontok érvényesültek: egyrészt kialakítottuk a korabeli konyhaberendezést, másrészt kamra híján az egyik oldalon kamrafunkciójú részt csináltunk, a konyhaajtó mögötti térségben pedig a halászhálók javítására alkalmas műhelyrészt rendeztünk be. A régebbi konyhaeszközök, illetve a ritkábban használatosak így a kamrarészbe kerültek (pl. cseréptálak, fateknők, vesszőkosarak stb.), az újabb, illetve mindennapi használatra szántak pedig a fehér kredencbe.
A halászok jellegzetes téli foglalkozása volt a hálójavítás, ennek szerszámanyagát (hálókötőtűk, horgok, hálódarabok) és a szükséges bútorokat is kiállítottuk. A konyhai részben különítettük el a mosdóhelyet, lavórral, vizes kannákkal, vödrökkel felszerelve. A ház berendezésénél tekintettel voltunk arra, hogy a lakói halászattal foglalkoztak, ezért az udvaron egy fedett, nyitott színben ladikot állítottunk ki és különböző halászeszközöket (hálók, szapoly, szák), amelyeket a tabáni halászok leggyakrabban használtak.
A szolnoki Művésztelepen élő festők kedvenc témája, tartózkodási helye volt a Tabán. Gyakran átjártak ide, a Zagyva túloldalára festeni, megragadta őket az ódon városrész hangulata, varázsa. Müller Adolf, Mednyánszky László, Vidovszky Béla, Zádor István, Gácsi Mihály sok szép tabáni házat, utcarészletet megörökített.
Tiszavirág híd
A Tiszavirág híd kerékpárúttal ellátott gyaloghíd Szolnokon, ami a belvárosi Tiszai hajósok terét köti össze a Tiszaligeti Termálstrand és Élményfürdő főbejáratával.
\"A tervezett szolnoki gyaloghíd a „tiszavirág” motívumra rímel, a medernyílás (60°-ban) kifelé döntött ívei a kábelsíkok erezetével a szárnyakat, a rácsozással felbontott merevítőtartó a bordázott testet szimbolizálhatja, mely a város felőli hosszabb feljáró „farokrészében” folytatódik. A híd ennek megfelelően karcsú, légies szerkezet. […] Az alacsony nyílmagasságú ív feszültséget és eleganciát ad a formának, a műszaki kihívás leolvashatóvá válik és ezáltal visszatükrözi a korszakot, korunk jelképévé is válik.\"